2018. november 7., szerda

Sztori egy bőrfejűtől 1.



Pár régi történetet osztunk meg veletek , amiket ''abban'' az időben még úgymond meglehetett tenni . Persze nem azért mert a rend őrei ne lettek volna elég éberek, sokkal inkább a köztéri kamerák hiánya miatt.

Álljon itt tehát az első '' skinhead '' sztori , amelyet Bubs emlékének ajánlunk.



Akkoriban minden hétvégénket az olimpia vagy a berliner sörözőben töltöttük, vegyesen NSH,HS és csoporton kívüli bőrfejűek társaságában. Az eset   egy koncert előtti péntek estén történt, amikor épp a másnapi rendezvény teendőit beszéltük át. Ez jó alkalom volt arra is, hogy megismerkedjünk a külföldi zenekarokkal ,bajtársakkal ,ez esetben az  Brutal Attack-kal . 
Ment az iszogatás, sztorizgatás amikor megérkezett Babs barátunk vérző füllel. Elmondta ,hogy a közeli téren összeszólalkozott egy punk bandával, akik egy pengével megvágták.  10 -12-en egy emberként felpattanva , kiegészülve egy szerb bajtárssal ,aki a providenje zenekar gitárosa volt,  megindultunk  megtorolni rajtuk aljas tettüket.
Egy megállót kellett a metrón utaznunk, közben megbeszéltük, hogy közelítsük meg őket, és hogyan hagyjuk el majd a helyszínt. A lépcsőn felfelé lopakodtunk ,nehogy észrevegyenek és elmeneküljenek. A terv bevált, lerohantuk őket....A körülbelül  hasonló létszámú punk brigád többségének feleszmélni sem volt ideje , egyből kapták a kemény ütéseket és rúgásokat. Olyan heves volt a támadásunk, hogy nem tudtak megállítani minket. Egyetlen gyökér állta csak az ütéseket ,de lehet, hogy csak azért mert nem fértünk hozzá egymástól. Őt Hínárnak hívták és abban az időben a legkeményebb punknak számított. De a boxert ő sem bírta , földre rogyva olyan cipőzést kapott ,hogy az intenzíven ébredt(ez a hír később jutott el hozzánk).
A csata utáni kép elég meggyőző volt! Mindenfelé vérző, ájult testek feküdtek. Természetesen a megbeszéltekkel ellentétben, mindenki egy irányba hagyta el a teret.
Mire a következő metróval megérkezett a második büntető brigád ,már csak a villogó rendőr és mentő autókat nézhették tisztes távolból.
A kocsmába visszatérve koccintottunk a győzelemre és büszkén meséltük a távol maradottaknak ,milyen bosszút álltunk.
Hát így mentek a dolgok a '90-es években.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése