S4S Hungary: Ezen a héten sem maradhat el a Vérszerződés zenekar 25 éves történetének a felelevenítése

Íme egy következő szakasz. Geri - 2017

2010 – 2014

Ezt az évet Svédországban indítottuk, mert mikor máskor menne az ember oda, amikor méteres a hó és csapkodnak a mínuszok? Haha!
Ugyan talán még 2009-ben rögzítettük, sajnos ez is egy homályos folt az emlékek között, de az biztos, hogy 2010-ben jelent meg a ’100% magyar’ válogatás lemez második része, amire a már Cipőssel íródott és azóta is nagy kedvenc ’Helyes úton’ című dalt vettük fel.
Szintén ugyan ennek az évnek a tavaszán kerestük meg Ymirt, hogy csatlakozna-e hozzánk? Vele egyébként már több éves volt a barátság, hiszen a Before The War zenekarban játszott évekig, akikkel több közös koncertünk volt itt Magyarországon, de külföldön is egyaránt. Így aztán újra két gitáros lett a VSZ-ben! A debütáló koncertje 2010 júniusában pont Sopronban, a zenekar „szülővárosában” volt. Soha korábban nem szólt még ilyen jól a banda, úgyhogy tudtuk, hogy a helyes úton járunk. A VSZ életét gyakorlatilag 2002 óta átszövi az utazás, és itt most első sorban nem is a koncertekre gondolok, hanem a próbákra, hiszen azóta nem laknak egy helyen a zenekartagok. A helyszín mindig változik, így az is, hogy éppen kinek, kiknek kell akár 200 kilométert utazni egy-egy próba miatt. Anno Sopron volt a helyszín, aztán jött Mihályi, néha Budapest, majd 2010-ben Csókakő.
Ymirrel felvértezve folyamatosak voltak a koncertek, itthon is, aztán megint Németország, Belgium, Olaszország. Közben, pedig születtek az új dalok is, első sorban angol nyelven. Hogy miért? 2003 óta rendszeresen felléptünk külföldön, és nagyképűség nélkül mondhatom, hogy mindenhol elismerésben volt részünk. Ugyan volt már akkor is 1-2 dalunk angolra fordítva, de folyamatosan éreztük, és jelezték is felénk, hogy ez oda kevés. Így egy régóta dédelgetett álmunk öltött testet 2011-ben, a német PC Records gondozásában megjelent ’Straight, Proud and True’ lemezünkkel, amely teljes mértékben angol nyelven került kiadásra. Ezzel a lemezzel úgy érzem, hogy vissza is tértünk zeneileg arra az útra, amire anno az ’Ez vagyok’ lemezzel próbáltunk lépni, csak aztán különböző okok miatt elkalandoztunk egy kicsit. Érthető, bár kevésbé felfogható okok miatt az album itthon nem talált túl lelkes fogadtatásra, de külföldön teljes sikert aratott, és a „szakma” több jeles képviselője is elismerő szavakkal illette.
Aztán ugyan ez év nyarán jött egy meghívás az USA-ból, hogy lépjünk fel a legendás Hammerfest-en. Őszintén szólva, hogy ilyen valaha is be fog következni, soha nem gondoltuk volna. Az idő viszonylag rövid volt, hiszen augusztus vége volt és a koncert Október első hétvégéjén került megrendezésre, így rohamtempóban kellett megszervezni az utazást, szabadságokat, stb. Sajnos a magas költségek miatt nem is tudott az egész zenekar utazni, csak PPH, Cipős és jómagam, aztán ott Wade, aki egykor a Final War zenésze is volt, segített ki minket basszus gitáron. Cserébe pedig Cipős ugrott be a 13 Knots zenekarba. Irány Florida!
2012 nyarán elérkezett az idő arra, hogy megünnepeljük a zenekar 20 éves fennállását. Persze miért lenne az élet olyan egyszerű, néhány héttel a koncert előtt Cipős alsó lábszárát egy törött üveg szétvágta, kórház, műtét, járógipsz… Na, most mi lesz?! Nem estünk kétségbe, próbáltuk a legjobbat kihozni a helyzetből. Az nyilván való volt, hogy a teljes műsort ilyen rövid idő alatt nem fogja tudni senki begyakorolni, még akkor sem, ha valamennyi dalt Cipős is le tudott dobolni. Azért itt egy 30 dalból álló műsorról beszéltünk…. Így megkértük Szokit (Hunor) és Robit (Védőosztag), hogy tanuljanak be 10-10 dalt, majd gyorsan leszerveztük a próbákat. Le a kalappal előttük, maximálisan oda tették magukat, így 3 dobossal le is nyomtuk a remek hangulatú koncertet, Székesfehérváron, PPH szülővárosában.
Még egy jelentős esemény köthető ehhez az évhez, mégpedig egy véletlen találkozás Zalával (Oi-kor). Óbudán egy bevásárló központban futottunk össze. Felvetette, hogy tegyük félre az ellentéteket, és esetleg kezdjünk el közösen koncertezni. Ezek az ellentétek egyébként személyesen a két zenekar között csak áttételesen voltak meg, hiszen soha nem álltunk kapcsolatban korábban. Zalával ugyan ismertük egymást, de zenekari szinten nem volt kapcsolat. Természetesen nagyon megörültem az ötletnek, hiszen ezt az ellentét dolgot soha nem is értettem és szerettem. Így az első közös koncertet decemberben adtuk a Big Bike-ban, ami, azóta ugyan nem helyszínhez kötötten, de hagyománnyá vált, akárcsak a márciusi egri bulik. Az Oi-korral kialakult kapcsolatunk hatalmas mérföldkövet jelent a Vérszerződés életében, de azt gondolom, hogy a mozgalom életére is komoly hatást gyakorol.
Koncertek itthon és külföldön egyaránt, a próbák pedig folyamatosak. 2013-tól már Óbudán, az Oi-korral közösen bérelt próbateremben. Születnek az új dalok, szép lassan kezd körvonalazódni az új album. Ebben az évben érkezett egy meghívás Németországba a Brainwash zenekartól, mégpedig, hogy vegyünk részt mi is az új albumuk (Time to act) megjelenésére szervezett koncerten. Szívest örömest tettünk eleget a felkérésnek, hiszen, nemcsak, hogy mindannyiunk nagy kedvence, hanem már több éves barátság is fűz minket a srácokhoz. Anno a közös bakelit lemez megjelenésekor (2002) még nem ismertük egymást személyesen. Az első találkozásra 2003-ban került sor, egy franciaországi fellépésünk alkalmával. A Brainwash tagok közül többen is ellátogattak arra a koncertre, ami egyébként életünk első ilyen nagy rendezvénye volt, 1500-2000 résztvevővel. A tömegben nem is futottunk össze Velük. Mivel mi akkor még egy kevésbé ismert zenekar voltunk a nyugat-erurópai színtéren, így természetesen „megnyertük” az aznap este utolsóként fellépő zenekar helyét. Nem is volt ezzel semmi gond. Ez persze azt jelentette, hogy mivel a nagy nevek addigra már leadták a műsorukat, mire mi valamikor éjjel 2-kor a színpadra léphettünk, a tömeg már kb 200 főre apadt. Nos, ekkor tűntek fel az első sorban a srácok a BW-ból, bemutatkoztak, és végig tombolták a bulit, ezzel hatalmas bíztatást adva nekünk. Utána még voltak közös koncertek és találkozások más rendezvényeken, de ez az élmény nagyon meghatározó volt Velük kapcsolatban.
2014-re összeállt az anyag az új albumhoz, ám a zenekari kassza addigra erősen megcsappant, mivel a próbák útiköltségei nagy terhet róttak ki rá. A lemezeket pedig már évek óta alig vásárolják az internetes letöltések miatt. Más bevételi forrás nincs, hiszen a fellépésekért sosem kértünk nagy összegeket, csak annyit, ami az utazási költségeinket éppen fedezte, de sokszor még azt sem. A segítség ezúttal is Németországból érkezett, régi jó barátunktól Yves-től, a PC Records-tól, aki annak ellenére vállalta a kiadás költségeit, hogy a lemezen egy dalt leszámítva az összes többi magyarul szerepel. Természetesen mindezen bizalom köszönhető annak az állhatatos munkának is, amivel hosszú évek alatt megalapoztuk a külföldi ismertségünket és elismertségünket. Így a megállapodás szerint a stúdió költségeket mi magunk, a kiadás költségét, pedig Ő állta. Halkan jegyzem meg, hogy először egy hazai „nagy” rock/metal kiadónál próbálkoztunk, amelyik egyébként jelentetett már meg lemezeket köreinkből is, ám a kezdeti pozitív hozzáállás után végül még egy személyes találkozóra sem tudott sor kerülni, vagy legalább egy nemleges válaszra sms-ben, de ezt már inkább nem is részletezem…lelkük rajta, talán jobb is így. Sőt, biztosan jobb.
Mire eddigi utolsó sorlemezünk a ’Nyughatatlan szív’ kijött újfent „az USA-ban találtuk magunkat”. Ezúttal Georgia Államban. Természetesen megint a Hammerfesten, ám ez alkalommal már négyen tudtunk utazni, így kisegítő zenészre nem is volt szükségünk. Az élmény és a fogadtatás újfent leírhatatlan volt!
Éppen hogy csak vissza érkeztünk, már a Joe Rowan emlékkoncerten álltunk a színpadon, ahol minden évben tiszteletünket tesszük A 2014-es évet pedig a már „szokásos” Oi-kor / VSZ közös koncerttel zártuk.

Folytatjuk...