2016. október 14., péntek

Helmuth von Pannwitz, aki önként vállalta a halált


Magyar nemzetiszocialistaként október közepe táján értelemszerűen mind az 1944-es 15-ei hungarista hatalomátvételre emlékezünk. De volt egy bajtárs, akinek emlékét ugyanúgy meg kell őriznünk, mint a hatalomátvétel napját. Bár más nemzet fiaként látta meg a napvilágot 118 évvel ezelőtt, Helmuth von Pannwitz életében fajtánknak azt a heroizmusát teljesítette, amiből erőt meríthetünk harcunkhoz.


Pannwitz végig harcolta mindkét világháborút. 1944-től a Waffen SS alá tartozó kozák hadosztályt vezette. Közel két év folyamatos küzdelem után olyan bajtársi kötelék alakult ki, amelyben mind a kozákok, mind a német tiszti kar tudta, hogy örökre szól. A háború végén az amerikaiknak adták meg magukat. A kozákokat nem volt kérdés, hogy ki adják a szovjeteknek. Ahogy azt is tudta mindenki, hogy milyen sors fogja várni otthon őket. A szovjet vezetés nem csak a kozákok harcosokon, hanem a teljes kozák lakosságon megtorolta, hogy a fény oldalán szálltak szembe azzal a sötétséggel, amit bolsevizmus képviselt. Pannwitz és a német tiszti kar maradhatott volna amerikai hadifogságban a Genfi Egyezmény alapján, de nem hagyták el harcostársaikat. Hosszú ideig együtt voltak a harcmezőn, és az utolsó útjukra is együtt mentek. Örök példát mutatva számunkra bajtársiasságból és hűségből.

Dicsőség a hősöknek!





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése