A Skins4Skins csoportjából ketten indultunk neki az Attila Védvonal Emléktúrának.
Egyikünk sem gyakorlott
túrázó, de ez minket nem riasztott el a rövidebb 31 km-es távtól.
Az indulási pont a
Mogyoródi Szent László kilátónál volt. Sajnos előre nem
neveztünk, így a Betyársereg kiállított számunkra egy lapot,
melyet minden ellenőrzési pontnál pecsételtetni kellett, ezzel
igazolva a túra teljesítését.
Azok, akik előre
neveztek, kaptak egy kis könyvecskét egy rövid leírással a
Védvonalról, pecsételő rubrikákkal és térképpel.
Túránk alatt végig jó
idő volt, így nyakunkba is vettük rögtön a nem kevésnek
mondható távot. A rendezők az útvonalat kék szalaggal jelölték,
kb. 100 m-ként és minden kereszteződésnél. Ez nagy segítség
volt mindenki számára.
Úgy egy óra jó tempójú
séta után elértünk az első ellenőrzőpontra. Ezt Identitárius
Egyetemisták Szövetsége biztosította. Pogácsa és egy beöltözött
katonai hagyományőrző várt minket. Itt kaptunk egy külön
kuriózumnak számító pecsétet. Nem sokáig időztünk, siettünk
tovább.
Kb. 2 km múlva egy
országúton kellet átvágni, majd a másik oldalon egy sűrű bokor
együttesbe érve könnyen el lehetett tévedni annak, aki nem
figyelt.
A következő pontot
ismét a Betyársereg biztosította. Itt müzli szelettel és
nápolyival vártak minket. Pár lelkesítő szó és már indultunk
is tovább.
Talán ezután jött a
legkönnyebb tereprész, így a szép környezetet is lehetőségünk
nyílt jobban szemügyre venni.
Közben beértünk a
következő pontra, melyet az Isaszegi Jobbik biztosított. Teával
és zsíros kenyérrel kínálták a túrázókat. Ittunk egy kis
tát, de enni nem szerettünk volna, nehogy ellustuljunk tőle, hisz
itt már éreztük lábainkban a megtett kilométereket.
Ezután jött számunkra
a mélypont…az Isaszegi temetőhöz vezető út és az utána jövő
Keresztút meredek lépcső sora ekkor már embert próbáló volt. A
Keresztút Jézus kálváriáját szimbolizáló emlékmű volt.
Innentől kezdve minden lépés fájdalmassá vált, melyet nem sík
terepen kellett megtenni. De kárpótolt a túra számomra legszebb
és vadregényes része.
Beértünk a következő
pontra, ahol ismét megkaptunk egy jól megérdemelt pecsétet és
egy almát, melyet rágcsálva rögtön indultunk is tovább.
Sajnos ekkor már lankadt
a figyelmünk és elnéztünk egy kanyart, ezzel csináltunk
magunknak plusz 1,5 km-t.
Visszatérve a túra
útvonalára, hamar elértük az ellenőrzőpontot, mely egy szakadék
aljában volt. Kihívás volt a lejutás. Ezen a ponton a Farkasok
vártak minket, kisebb military bemutatóval. Itt is kaptunk müzli
szeletet energiapótlásnak. Kimásztunk a szakadékból egy
kötélhágcsó segítségével. Innen már csak egy ellenőrzőpont
volt hátra. Előtte viszont egy roppant kemény szakasz következett,
de lehet csak a lábam miatt éreztem annak.
Megérkeztünk az utolsó
pontra, ittunk is ettünk is egyet, aztán nekiindultunk az utolsó
távnak. Ez már jóformán csak ereszkedés volt le Maglódra.
Kegyetlen hosszúnak tűnt, de végre beértünk a célba. Megkaptuk
a legfontosabb pecsétet, ami a túra teljesítését jelentette és
a hozzátartozó emléklapot. A rendezők jóvoltából
elfogyasztottunk egy finom gulyást. A Vármegyés dalárda
biztosította a jó hangulatot.
Fáradtan, de pozitív
élményekkel indultunk haza.
Köszönjük a rendezést
és a lehetőséget, és hogy részt vehetünk rajta. Jövőre
megpróbálkozunk a teljes túra 44 km-es távjával.
88/14
További képek a túráról :
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése