Pár hónappal ezelőtt mikor kikerültek a világhálóra ezek a flyerek, már akkor eldöntöttük, hogy meglátogatjuk ezt a fesztivált.
Lassan múló hetek után végre eljött a nap. Kora reggel autóba vágtuk magunk és elindultunk Olaszországba.
Csodás tájakon keresztül utazva, pár pihenővel, de kora délutánra megérkeztünk Cereaba a szállásunkra, a Hotel Pergolába.
Bejelentkezés után próbáltunk valami ebédre valót keríteni, de sajnos a szieszta az szieszta, így a közeli benzinkút lett célba véve. Néhány sör után egy kis pihenő viszont utána indultunk a pénteki ballada estre.
Színvonalas kis étterem udvarán került sor, a jó néhány előadót felsorakoztató esti műsorra. Már itt is szép számmal gyűltek össze Európa fiai. Egy igen hangulatos este kerekedet, ahogy a zenészek a húrok közé csaptak.
A túl hosszú utazás és egyéb behatások miatt úgy döntöttünk nem várjuk végig ezt az estét.
Elindultunk a szállásunkra, de előtte még elfogyasztottunk egy jó pizza-vacsorát,
majd szobáinkban nyugovóra tértünk.
Szombaton korán és fáradtan keltünk reggeli után indultunk Veronába városnézésre. A Várost melyet lépten-nyomon körbeleng a történelem, és a" Rómeó és Júlia" története, elég nehéz lenne egy nap alatt megnézni, talán egy hét is kevés lenne rá, annyi a látnivaló.
Azért párat célba vettünk.
Castelvecchio (Az 1354-1376 között, egy korábbi római erőd helyére épült hatalmas vár,
neve olaszul mindössze annyit jelent, hogy "régi kastély".)
A kastélyon belül gazdag múzeum működik reneszánsz és gótikus festményekkel, freskókkal és szobrokkal. Üvegek, ékszerek, és fegyverek is kiállításra kerültek.
Kerámiák, régi fegyverek, pajzsok, ékszerek és harangok is megtekinthetők a Castelvecchio múzeumban.
Falai alatt sétáltunk az Aréna felé a nagy melegben, aztán megláttuk, és kicsit sem túlzok, mikor azt mondom, hogy történelem. Bár a falai körbe voltak kerítve hasonlóan, mint a Római Colosseumnak, azért itt is elgondolkozik az ember, micsoda küzdelmek zajlottak az egykor szebb napokat látott falak között.
A Kr. u. 30-ra megépült Arena, Verona leghíresebb látványossága. Több mint 30 ezer néző befogadására volt képes, de manapság, biztonsági okokból "csak" 15 ezren látogathatják egy időben.
A világ 3. legnagyobb amfiteátruma. Az ókorban az Arénában zajló gladiátorviadalok olyan híresek voltak, hogy sokan máshonnan, gyakran messze földről is ide zarándokoltak, hogy megtekintsék őket.
Egy 1117-s földrengés az Aréna homlokzatának számos ókori részét elpusztította, de a belső része ép maradt.
Átsétáltunk az íves Brá kapu (Portoni del Brá) alatt, megnéztük Shakespeare bronz mellszobrát, majd vissza a kapun át egyenesen egy hatalmas térre érkeztünk.
Körbe éttermek és egyéb vendéglátó helységek voltak.
Az üldögélés nézelődés közben feltűnt hogy több bajtárs is városnézőre fogta például a lengyel srácok is a Piazza Brá-t választották.
(Verona, illetve egyesek szerint Olaszország legnagyobb tere. Több étterem és kávézó található itt, az északkeleti részén pedig az Arena. Remek érzés a téren megpihenni, élvezni az Arena, és a szép épületek látványát, figyelni az embereket.)
A téren több szobor is áll, köztük II. Viktor Emánuel olasz király lovas szobra a tér közepén, mely mögött egy csodás zöld park terül el, a közepén az Alpok Szökőkút (Fonatna delle Alpi), amit a helyiek viccesen csak citromfacsarónak neveznek a formája miatt.
Kis séta következett még ami allat néhány utunkba kerülő antifa matricát kicsit átformáltuk!
Elindultunk vissza a szállásra, egy kicsit pihenni a koncert előtt.
Szokatlanul korán kezdődött a koncert (kettő órakor), kicsit el is aludtunk, de szerencsénkre a szállásunknak helyt adó városban volt a koncert is, így 10 perc alatt odaértünk.
(egy étterem,egy mellékhelységeknek, és maga a hatalmas koncert terem).
Már rengeteg ember gyűlt össze Ausztráliától Európán át Amerikáig szinte mindenhonnan.
A szervezés nagyon rendben volt. Gyors beléptetés és a jól megszokott ticketes rendszer, a büfénél és a pultoknál is gyorsította a folyamatot.
Körben már a megszokott módon árusok jobbnál jobb portékával helyezkedtek el. A színpad mögött, mellett, és kétoldalt a VFS zászlói és más szervezeteké, így a miénk is kikerült!
A hangosítás igazán profi munka volt. Találkoztunk számos ismerőssel Olaszországból, Németországból, Szlovéniából és sorolhatnám még. Persze szereztünk új ismeretségeket is.
Sajnos nekünk jó részéről sikerült lemaradnunk, mert a vacsoránkat fogyasztottuk.
Következett a színpadon a Squadron. Személyes véleményem szerint, nekem az este folyamán ők tetszettek a legjobban. Dinamikus, ütős, ám mégis dallamos muzsika volt, a Hail the New Dawn pedig robbantott!
A Sleipnir hozta a kötelezőt. Zúzták a slágereiket nagyon profin, a közönség, főleg a Németek
beindultak rendesen!
A Gesta Bellicában sem kellett csalódni. Nagyot domborítottak ismét. A közönség már teljesen fel volt tüzelve, mikor is utolsóként megérkezett a Fortress és irtózatosan jót zúztak.
Az "I hate commie scum" csak olaj volt a tűzre!
Utánuk mi is haza indultunk, mert már előre megbeszéltük hogy egy kis tengerparttal zárjuk a túránkat. Rögtön reggeli után indultunk is. Kinéztünk egy Jesolo nevű kis tengerparti várost, és célba vettük. Ismét csak lenyűgöző táj, és a tengerpart maga csodálatos látványt nyújtott.
Gondoltuk ha már tenger, akkor mártózzunk is meg. Nem mondhatom, hogy meleg volt a víz, mert nem, de nagyon jól esett.
Igazán remek hétvége és jó buli volt!
Ezért köszönet a
Veneto Fronte Skinheads
-nek, hogy összehozták!
Jövőre találkozunk!
Ezért köszönet a
Veneto Fronte Skinheads
-nek, hogy összehozták!
Jövőre találkozunk!
Tomi
-S4S Hungary-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése