Tavaszi ébredés

  Amint azt említettük, a kitörés túra alkalmával meglátogattuk a töki katona sírt is,
ahol elhatároztuk, hogy azt rendbe hozzuk.

  Ezt most szombaton sikerült is kivitelezni. Csapatunk kicserélte a sír körüli kerítést,
és a földmunkákat végezte, míg a lányok a virágok ültetését végezték.
  Gyorsan elkészültünk, majd ezután felmentünk a pár száz méterre levő  

Árvay Zoltán hadnagy sírjához, és három bajtársának emléktáblájához.
Itt szintén egy virág elültetésével tisztelegtünk a hősi halált halt katonák emléke előtt.

A sírban Árvay Zoltán hadnagy és 3 hű katonája nyugszik, valamint egy ismeretlen hölgy (azóta Alkay Zsoltnak köszönhetően kiderült, hogy egy ápolónőről van szó – Pest megyei HVIM). Ők a kitörést követően, 1945. február 14-én hajnalban érték el a töki szőlőket, ahonnan már csak alig 100 méterre húzódott a szovjetek első arcvonala a Nyakas-hegyen. Ha ezen sikerült volna átjutniuk, akkor elérik Somodorpuszta , Szomor, Anyácsapuszta vonalánál saját csapataikat, de összetalálkoztak a lövészárokrendszerbe húzódott szovjet katonák váltásával, vagy lőszerhordozóival, akik lefegyverezték őket. Ezt követően az oroszok elkezdtek a fiatal hölggyel erőszakoskodni, amit a magyarok nem tudtak tétlenül végignézni és a fegyvereikhez kaptak. Ekkor az egyik szovjet katona valamennyiükkel végzett. Árvay Zoltán hadnagy a présházban lelte halálát, mely a sírjával szemben volt az út túloldalán. A présházat és pincét azóta már feltöltötték. Ennek tanúi, majd az áldozatok elföldelői Ványi Tibor és Szabó Gyula töki leventék voltak. (mások úgy emlékeztek, hogy bezárták a menekülőket egy pincébe és rájuk robbantották azt, de az sem kizárt, hogy ez egy másik esemény volt, amit idővel egybemosott az emlékezet).

  Ezután átmentünk Zsámbékra megtekinteni az ottani Hadikultúrális Találkozóra,
ahol több hagyományőrző egyesület csapatait, valamint különböző fegyvereket, uniformisokat, és egyéb katonai relikviákat csodálhattunk meg.  

  

S4S Hungary