A 2000-es évek elején még pont az a köztes állapot volt , hogy a köztéri kamerák telepítését már megkezdték, de azért még lehetett ''mozogni '' , természetesen nagy odafigyeléssel .
Ekkor az úgynevezett SHARP mozgalom a virágzását élte. Egy-két nagyon okos , nálunk idősebb bőrfejű bőszen állította , hogy ezek a férgek nem is léteznek . Persze , hogy nem, ha a segged alatt autó van és nem lépsz ki a komfortzónádból.... Mi erőnk teljében lévő fiatalok , a klasszikusnak mondható Skinhead életformát élve , hétvégente közösen söröztünk , tömegközlekedéssel utaztunk és bizony láttuk, hogy igenis léteznek a SHARPOK . Nem is akármennyire ...külföldi zenekarokat hívtak koncertezni , több száz fős bulikat csináltak és bizony húzgálták néha az oroszlán bajszát. Fiatal bőrfejűeket támadtak meg , vették le a bakancsaikat , vágták ki a fehér fűzőket. Az elején csak legyintettünk rá és mondtuk , védjétek meg magatokat , de egy idő után úgy gondoltuk elég volt ! A társaság magja 5 -6 ember, mindig kiegészülve pár megbízható bajtárssal bosszút forralt . Mivel gyakran járunk hazai meccsek lelátóira, nemegyszer pár focihuligán is csatlakozott.
A szóban forgó eset , egy szép nyári estén történt. Ültünk a törzshelyünkön egy nagyon jó brigáddal , mikor jött az infó, hogy a közeli téren rengeteg SHARP gyülekezik . Rögtön tudtuk, hogy a szokásos helyükön lesz koncertjük . Úgy éreztük, ahhoz kevesen vagyunk , hogy a koncertet látogassuk meg (bár erre is volt példa, ezt majd egy másik alkalommal írom le ) ,ezért úgy döntöttünk, hogy amikor jönnek haza , akkor ugyanott várjuk őket, ahonnan indultak. Természetesen sok szeretettel !
Múlt az idő, még páran csatlakoztak hozzánk , így körülbelül 15-en vártuk, hogy induljunk . Mikor elérkezettnek láttuk az alkalmat , megindultunk. Ki egy sörösüveget, ki egy jó kemény üveg hamutálat hozott magával. Tudtuk , hogy a busz tele lesz , így minimum 50 emberre számítottunk. Mikor odaértünk , megbeszéltük, hogy ki merre megy az akció után, nincs telefonálgatás , hanem egy megadott helyen találkozunk , megadott időben. Nagy izgalom támadt mikor megláttuk az érkező éjszakai buszt . Nem kellett csalatkoznunk , sokan voltak , az adrenalin az egekbe szökött. Busz megáll, lassan elindulunk, kiszúrtak minket , páran közülük összeállnak. Gyerünk! Üvöltöm és a kezemben lévő üveget a tömegbe dobom . Társaim velem , futunk feléjük , csattannak az első ütések, rúgások , fájdalmas üvöltések, repedő szemöldök. Páran állják a sarat , próbálnak felállni a mi kis akciócsoportunknak , de nincs esélyük. Mi együtt vagyunk , nem az első alkalmunk , nézzük egymást is , figyelünk, ők meg csak védekeznek , de sok ''bajtársuk '' bajban hagyta őket. Jól mutatja ezt az a szituáció, amikor egyikünket földre vitték ,már hajolt oda a kis sharpi , hogy majd most elégtételt vesz mindenért, ám abban a pillanatban megrendítő fejrúgást kapott , amivel egy időben valószínűleg egy jó kis agyrázkódást is. Az egész 6-7 perc alatt zajlott le , indulni kellett , mielőtt a kékek is beszállnak a játékba. Vérző, fetrengő Sharpokat magunk után hagyva , a megbeszélt helyen koccintottunk a győzelemre .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése