Október 15. üzenete: Az összefogás

Az elmúlt években sokan sokféleképpen értékelték a mozgalomból az október 15-ei eseményeket. Legyen szó akár arról, hogy magyarság kinyilvánította semmilyen körülmények között nem hajlandó a bolsevizmussal kiegyezni és nem áruljuk el szövetségeseinket. A becsület és hűség a magyar nemzet számára akkoriban nem csak két elcsépelt szó volt, hanem meghatározta az emberek gondolkodását és életét. A másik fontos tartalma ezeknek az írásoknak a hamis történelmi rágalmak megcáfolása. Baloldali, vagy épp szélsőjobbellenes magát jobboldalinak valló körökből gyakran hallhatjuk csak a németek segítsége miatt nem sikerült Horthy kiugrási kísérlete. Tény, hogy a németek nagy szerepet játszottak a hungarista hatalomátvételben, de nem csak ezen múlott Horthyék bukása. A legtöbb magyar katona, amikor meghallotta a kormányzó hadparancsát értetlenül állt a fegyverszünet előtt. A tanácsköztársaság után nemzetünk legtöbb tagja tudta mit várhat az ország a kommunizmustól, ezt a félelmet pedig a keleti frontot megjárt katonák tapasztalatai is megerősítették. Szálasi Ferenc rádióüzenete viszont új erőt adott a nemzetnek a harchoz, aminek következtében a bolsevik pestis nem érte el Nyugat-Európát. Közel fél évig tartottuk fel német és Európa más országaiból érkező szövetségeseinkkel a vörös hadsereget. Enélkül a fél év nélkül a vasfüggöny jóval nyugatabbra húzódott volna meg. 

Október 15-ének rengeteg mondanivalója van a mai mozgalmunk számára. Akár a fentebb említett becsület és hűség által meghatározott élet, a kitartás, hogy a legnehezebb időkben is helyt kell állnunk még ha a győzelem oly távolinak is tűnik. 

Mostani írásomban viszont egy olyan üzenettel foglalkoznék, ami a mai helyzetünkben az egyik legfontosabb tartalmat hordozza. Ez az összefogás kérdése. 73 évvel ezelőtt olyan emberek fogtak össze, akiknek a korábbi években nem volt felhőtlen a viszonyuk. Egy emberként sorakozott fel mindenki Szálasi Ferenc mögé, mert tudták a történelmi helyzet nem engedi meg a korábbi nézeteltérések és sérelmek felhánytorgatását. Köztük volt Imrédy Béla pedig miniszterelnöksége alatt többször tartóztatták le Szálasit. A hungarista hatalomátvétel után mégis támogatta a Hungarista Mozgalmat. De tagja lett a Szálasi kormánynak az a Rajniss Ferenc is, akinek annyira nem volt jó viszonya ezt megelőzően a nemzetvezetővel, hogy Szálasi többször hívta ki párbajozni az őt ért személyes sértések miatt. Ők viszont félre tudták tenni a nézeteltéréseiket, mert tudták Európa és Magyarország sorsa ezt megköveteli. Az ellenség már a magyar határon belül volt. 

Mivel a történelem nem ismeri a feltételes módot így nem is mennék bele olyan kérdésekbe mi lett volna, ha ezt az összefogást már korábban megteszik. Inkább a mai mozgalmunk tagjainak szánnám az utolsó soraimat. Tegye fel mindenki magának a kérdést, ráérünk akkor összefogni, mikor már túl késő lesz, vagy előbb kéne elkezdeni a folyamatot?