2017. október 22-e egy újabb mérföldkő Mozgalmunk számára. A tavalyi év után ismételten egy, a pesti srácok hősiességének méltó emléket állító művet, egy kopjafát helyeztünk el a budatétényi Szent István király templom udvarában.
Rendezvényünk reggeli misével kezdődött. Felemelő volt, hogy a templomban egyetlen ülőhely sem maradt, sőt a sorok között, a bejáratnál is sokak csak állva tudták végig hallgatni a prédikációt.
”Felemelő”, talán ez lenne az a szó, mellyel a napot leginkább jellemezni lehet. Az, hogy ennyi ember összegyűlt és erősíti a hitét ezekben a vészes időkben, amikor a legtöbbeknek a vasárnap csak egy nap, a templom csak egy épület és a hős, mint kifejezés szinte egyenlő a nullával.
Ezek azon emberek, akik tisztában vannak a ténnyel, hogy az Úr senkinek sem fordít hátat. Ő volt, ki segítette ‘56-os harcosainkat a küzdelemben a vörös rém ellen, és adta a végtelen erőt, kitartást a hős fiataljainknak .Végső esetben Ő kísérte az elesetteket utolsó útjukra.
A bevezetőben említett emlékmű története 61 évvel ezelőttre nyúlik vissza. Balogh Gyula harcolt Pest utcáin, és a méltatlanul, jelöletlen sírban elhelyezett bajtársai emlékeire a fővárosban és az ország különböző pontjain kopjafákat emelt a szintén szabadságharcos Pongrátz Gergellyel. Ez a mementó, melyet vasárnap délelőtt felavattunk a kerület lakosai és a HVIM tagjai előtt, volt az utolsó darab, mely nem nyerte el végső helyét. Több szervezetet is felkeresett Balogh úr családja, név szerint Balogh Martin a rendkívüli történettel, de a sokadik nem és visszautasítás után minket, vármegyéseket illetett a hatalmas elismerés, hogy egy ‘56-os harcos küldetését vigyük végbe.
A végeredmény, illetve az odáig vezető út rengeteg időbe, lemondásba én nem utolsó sorban szervezéssel járt, de mindenki kitett magáért és az a cél lebegett mindenki szeme előtt, hogy ennél nemesebb feladatot ritkán kap az ember.
A rendezvény a kopjafa leleplezésével vette kezdetét, melyet a restaurálásban és felállításban oroszlánrészt vállaló tagunk, Ádám Tamás és Balogh Gyula dédunokája hajtottak végre.
A lepel lerántása után következett a kopjafa megszentelése, melyet Udvarnoky László plébános atya tett meg, akinek ezúton is szeretnénk köszönetet mondani segítségéért.
Felszólalt a dédunoka, Martin is, aki pár mondatban bemutatta nekünk dédnagyapját, a harcost, aki soha nem feledte el bajtársait.
Őt követte Mozgalmunk alelnöke, Incze Béla, aki azt az egyszerű kérdést tette fel, hogy kit is nevezünk hősnek? Mit jelent ez valójában? A kérdés egyszerű, de a válasz nem. A mai embert a végtelen nihilizmus jellemzi, ez az érdektelenség minden iránt. Ez, és a féktelen materializmus, ami gátolja az igazi heroizmus kialakulását.
A rendezvény záróakkordjaként koszorút helyeztek el a kopjafánál az Aryan Greens szurkolócsoport tagjai, a Hungarian Hammerskins és a főszervező Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom.
Az avató után bajtársainkat még meginvitáltuk egy kis kötetlen beszélgetésre egy helyi presszóba, ahol Mozgalmunk hölgy tagjai által készített édes és sós sütemények mellett készülhettek rá a vidékről érkezettek a hazaútra.
Példaképeink azok a pesti fiatalok, akik egyik nap még a gyárba, esetleg iskolába indultak, másnap pedig már a Körúton szedték fel a macskaköveket és gyűjtötték a benzint, üvegeket és mindenféle komoly felszerelés nélkül felvették a harcot az akkori világ egyik legerősebb hadseregével szemben. Nekik nem létezett majd, nekik a most volt a legfontosabb. És igen, ez az a mentalitás, mely a legtöbb fiatalból kihalt. Mindszenty József hercegprímás szavaival zárnám soraimat: “Lelki megújulás nélkül nincs nemzeti feltámadás!”
– Simon Barbara, HVIM Pest megye –
További képek az avatásról:
Forrás : http://pest.hvim.hu/hirek/beteljesitettuk-egy-56-os-harcos-kuldeteset
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése